12-es kórterem

Eloise

Miss Wallnor enyém lesz az éjszakára és nem hinném, hogy unatkozni fog, bár nem fogom túlzásba vinni a dolgot. Tudok egy kellemes kis éttermet , ahova elég odacsörögnöm és már terítik is a legjobb asztalukat számomra. Nem mondom, hogy egy két vámpír kisasszony boldog lesz, hogy egy emberre pazarlom az időmet, de mint a legtöbb dologba ebbe sem engedek beleszólást senki számára.
A randevú le volt szerveznem már csak egyetlen dolgom volt. Nem késhetek.
Megengedek egy mosolyt a hölgy felé majd az ajtóhoz sétálunk.
-Tudtam, hogy bízhatok magában.-Kacsintok rá majd megbiccentve a fejemet távozok, elvégre nem akarom tovább feltartani és nekem is van még néhány dolgom. Kifelé menet felhívtam az éttermet , hogy két személyre terítsenek.

***

Fél kilenc előtt öt perccel állt meg szürke R8-as az intézet előtt. Elegánsan öltöztem fel. Fehér ing, fekete öltöny, fekete nyakkendő. Nem sokszor viszek el egy lányt vacsorázni és amikor megteszem annak megadom a módját.
Kiszálltam és nekitámaszkodtam az ajtónak, amíg az ajtót kémlelve vártam a hölgyet.

Eloise

Jól csinálta, azt amit csinált. Felcserként is dolgoztam egy nagyon rövid ideig... mi vámpírok vonzódunk a vérhez ugye és ott volt bőven. A második világháborúban pedig főleg.
Tettem, amit kért majd visszaengedtem a pólómat , amikor végeztünk a vizsgálatnak ezzel a részével. Örömömre szolgál, hogy kimozdíthatom innen és hogy őszinte legyek messze Ő a legcsinosabb ezen a környéken a mostani vámpírlányokat, akik körülöttem bájolognak, messze lenyomja és ennek egyikőjük sem fog örülni, hogy vele megyek vacsorázni , de egyik sem fog hozzányúlni, mert tisztában vannak a következményekkel és azoktól mindegyik fél. A kor a legerősebb vámpírrá tesz és ezzel hatalom jár , aminek én mindig örültem. Sosem voltam jó mások követésében.
Mosolyra húzódott a szám, amikor észrevettem azt az apró gesztust, ahogyan az ajkába harap.
-Rendben. Akkor fél 9.-bólintok rá. Nem emlékszem mikor ebédeltem utoljára egy ember társaságában, de ha egy ilyen nőről van szó, akkor ezzel biztosan nem lesz semmi probléma és úgy tünt , hogy szabadulni szeretne egy kicsit innen, hogy pihenhessen, ezt pedig örömmel megadom neki.
A vérnyomásmérés következett. Egy vámpírnak is van pulzusa elvére van vérünk és valahogy keringetnünk kell. Ezt csak onnan tudom hogy amikor letéptem egy vámpír fejét elég jó tempóban spriccelt a vér.
Hagytam, hogy tegye a dolgát , nem akadékoskodtam többet elvégre csak a véremösszetételét nem akarom kezelni a dokival vagy csak nem akarom, hogy vámpír legyen elvégre nem tudom mi a célja a véremmel. Mindegy. Ezt már úgyis megoldottam.

Eloise

Nos azt hiszem ez bejött. Pislog néhány nagyobbat mielőtt visszatér a munkájához. Kicsit sajnálom szegényt, hiszen láthatóan zavarja , hogy valami kiesett a fejéből, de így őt sem keverem semmibe és a doktornak is egy egészen kellemes üzenet lesz, hogy igenis vannak olyan dolgok, amibe nem láthat bele és én sem akarok mindent tudni feltétlenül.
A szemeit figyelem miközben közelebb lép hozzám. Feljebb húzom a pólómat és az arcát figyelem.
-Mondja csak, egy ilyen bájos teremtés , mint maga mégis mirét pazarolja az idejét egy ilyen helyre?-érdeklődök , miközben őt figyelem, ahogyan méricskél és vizsgál. Lehet , hogy majd elmulatok vele egy kicsit mielőtt meglátogatom a doktort, hogy vele is közöljem, hogy mihez van köze és mihez nincs.
-Lenne kedve velem vacsorázni? 8-ra magáért jönnék..-ajánlom fel. Érdekel a lány és szeretném megismerni egy kicsit. Ezúttal nem használtam semmilyen pluszt azt akartam tudni, hogy velem töltené-e az éjszakáját.

Eloise

Nem ajánlom a dokotor úrnak a túlzott kiváncsiságot, hiszen aki túl kiváncsi az adott esetben korábban végzi koporsóban, mint ahogyan az meg van tervezve.
Az ápolót nem fogom bántani elvégre ő nem tehet erről az egészről magszimum meg igézem egy kicsit, hogy bizonyos részletekre ne emlékezzen. A doki úgyis tudni fogja, hogy mi áll a háttérben, de vannak olyan dolgok amikhez semmi köze sincs.
Mint például a vérem összetétele és itt vérvétel biztosan nem lesz.
A vizsgálóasztalhoz sétálok és leülök szembe a lánnyal és amikor szembe lép velem és a kárjánál fogva közelebb rántom magamhoz és mélyen a szemébe nézek.
-Nem kell félned nem bántalak. Nincs szükség a véremre....-pupilla tágul szűkül és remélhetőleg átment az üzenet. Elengedem , hiszen nem akarom bántani. Arcom kemény vonásai ismét megenyhülnek és egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon.
-A pólómat levegyem doktornő?-érdeklődök a sztetoszkódra pillantva majd vissza az arcára. A vámpírság egyik legkedveltebb velejárója a manipuláció. Még az emlékekbe is bele tudunk nyúlni. Elvehetünk, adhatunk és gyilkohatunk konkrét érintkezés nélkül. Az egyik srácot , aki nem akart leszállni rólam és azzal fenyegetőzött, hogy lehoz egy cikket az echo környékén élő vámpírokról. Másnap leguggolt egy vonat elé.

Eloise

Nem tudtam elképzelni, hogy mi tarthat itt egy embert. Ől ösztönösen vonzódnak a széphez és a jóhoz, de ez a hely egyik csoportba sem tartozik igazán. Ms Wallnor pedig nem annak tűnik aki élvezi, hogy begyógyszerezhez másokat. Az Lapidus, másnéven Doktor Frankenbitch.
De Ő nem annak tűnik, aki ezekkel a helyzetekkel megbírkózna bár ki tudja. Hagyom egy kicsit meditálni. Nem akarom visszarántani ebbe a valóságba, de mivel az idő engem is szorít, így nem nézhetem őt így ebben a merengésben napnyugtáig.
Halkan felnevetek.
-Akkor azt hiszem megnyugodhatok...-nevetek bár tudom, hogy ha még fel is boncolna azt is túlélném, sőt talán még jobb formába is kerülnék egy kis vérfrissítés után.
-Szólítson csak Leone-nak.. a Mr Baltimore túl.. kórházas.-eresztek meg felé egy mosolyt. Ezt egyetlen alattvalónak sem engedném meg mert ez a fajta megszólítás túlságosan közvetlen és a tekintélyemet porba tiporná.
Követem a tekintetemmel ahogyan az asztalhoz sétál. Talán párszor meg kellene látogatnom, hogy jól érezze magát.
Szeretnék belelesni a dokumentumba. Kiváncsi vagyok, hogy a doktor mégis mit tudhat az én szervezeti működésemről. Igyekeztem tartani a szemkontaktust, hogy ha esetleg rosszul sülnének el a dolgok, akkor egy normál vizsgálati eredményt tudjak igézéssel elérni , bár szerintem erre különösebben nem lehet szükség.
Egy pillanatra megakadt a szemem a nyakánál lüktető artériánál, de inkább elhúztam a tekintetemet. Régen nem ettem és nem akarok vérfürdőt csinálni egy ilyen csinos arcból.
-Tulajdonképpen mit is fog vizsgálni, Miss Wallnor?-érdeklődök közelebb lépve.

Eloise

Ragyogó napsütés tombolt idekint. Nem égtem el a sugarak miatt, a közhiedelemmel ellentétben, de nem is igazán volt ínyemre. Ráadásul ilyenkor a bentlakók is nyűgösebbek , könyebben sérülnek meg és egyre nehezebb távol tartanom a vámpírokat egy orbitális mészárlástól, amit egyébként már hónapok óta fontolgatnak. Az itteniek félnek tőlem. Nem mutattam nekik soha semmit a vámpír énemből, mégis tudják, hogy nagyot harapok és adott esetben nem jó velem szórakozni mert biztos, hogy én ütök nagyobbat.
A vércsomagért jöttem, de a doktor valamiért ragaszkodott hozzá, hogy Az egyik növér megvizsgáljon. Nagyon érdekli, hogy a vámpírság milyen előnyökkel jár főleg ha valaki csak embervérrel táplálkozik mert az ad csak igazán energiát.
Az ápoló a 12-es termben várt. Gyors léptekkel mentem végig az épületen nem akartam túl sok ember kiborítani a jelenlétemmel, ígyis kapnak elég nyugtatót. Belépek a kórterembe és becsukom a hátam mögött az ajtót. Lerakom az asztalra a táskát amiben a vértasakok pihennek. Halkan mozogtam, hogy ne zavarjam meg az ablaknál álldogáló lány merengését. Közelebb léptem hozzá.
-Remélem nem boncolásról van szó mert akkor lelépek..-jegyzem meg miközben követem a tekintetét a semmibe. Aztán felém fordul és a tekintetem az arcán ragad.