A place what we can call home

I'm not a stranger,
            No I am yours

Tudtam, hogy nem lesz minden egyszerű , amikor igent mondtam Warren-nek, de most hogy be akar épülni az Echo-ba ami a vámpíroktól hemzseg , most igazán szenvedek. Nem tudom biztosan, hogy amikor reggel elmegy akkor este hazatér-e és , hogy amikor nem jön haza éjjel, akkor életben van-e vagy menekülnöm kellene. Kétségek között lebegünk mégis erősnek mutatju magunkat. Farkasok vagyunk, nem bolyhos kiskutyák, akik visszaijednek a vámpírok szemfogaitól. Warren pedig erős. Nem lesz ilyen problémája, hogy őt elkapják. Legalábbis remélem.
Az ilyen hihetetlenül reménytelen gyászos napokom, mindig főzök. Valami újat, amit még nem próbáltam azelőtt és ez leköti a figyelmemet, plusz mindig van itthon valami finom és a fortyogó ételek gőzébe burkolózni kellemes érzéssel tölt el.
A tészta már a fórró vízben puhult, a tejszínes, sonkás öntet pedig már húlt a főzőlap második felén, én pedig az egyik esküvői magazint bújtam , főleg ruhákat keresve.
Nem jött meg a havivérzésem. Már egy hetet csúszik, de ez biztosan csak az idegeskedésektől van és mert nem tudom kipihenni magamat.
Előveszem a határidőnaplómat. Délelőtt el kell mennem vásárolni, utána összeszedem egy kicsit a lakást és fél 2-re foglaltam egy időpontot a legnagyobb Seattle-i esküvői ruhaszalonba. Az egyik koszorúslányom jön majd el velem. Direkt nem szedtem össze túl sok embert. Nem akartam más véleményére koncentrálni, csak olyat akartam, ami nekem tetszett és mivel ez a koszorúslányom a falka tagja , így biztosan egyet fogunk érteni a döntésemben. Ez nem túl kedves lépés, de legalább biztosan olyan ruha lesz rajtam , amit szeretni fogok.
Kibontok egy üveg vörösbort és töltök magamnak és visszatemetkezem az újságom rejtelmeibe.

I'm not a stranger,
            No I am yours

Belefeledkezem a fehér fodrok, csipkék , fátylak világába, amiből egy erős, de mégis gyengéd kéz húz vissza , amit egyáltalán nem bánok elvégre ma még nem ölelhettem magamhoz őt. Ajkai a nyakamra tapadnak egy pillanatra és ez halk kuncogást csal ki belőlem , mert a kifújt levegője megcsiklandozza a bőrömet. Beletúrok hajába , majd hátrabillentve fejemet megcsókolom az ajkait.
-Édes vagy de a ruháról nem mondok le.-állok ki az egész kiöltözősdi mellett. Mint minden nő én is vágytam egy gyönyörű fehér darabra és mint minden nőnek ez rettenetes fejfájást okozott, hiszen a kiválasztás korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet.
-Carbonara spaghetti lesz. –pillantok hátra. Hamarosan elkészül, úgyhogy már nem kell sokáig éheznie. Mosolyogva követem tekintetemmel a kanapéig majd még két lapot megnézek, végül becsukom és hagyom az egészet a fenébe. Úgysem egy magazinból fogok választani.
Kérdését csak félfüllel hallottam mert közben levettem a tésztát is a tűzről és nekiálltam leszűrni.
-Volt pár ivartalanítás reggel, de délben elszabadultam a klinikáról azóta pedig takarítottam és főztem.-állatorvoskánt dolgozom a helyi klinikán. Háziállatokra specializálódtam elvégre nem igazán vagyok vidéki lány nem értek a szarvasmarhákhoz, lovakhoz. Vadállatokkal pedig nem akartam foglalkozni korábban.
-Neked, drágám?-közben elővettem két tányért és szedtem magunknak. Beledöftem a tésztakupacokba 1-1 villát és csatlakoztam vőlegényemhez a kanapén. A kezébe adtam a tányérját majd arcon pusziltam.
-Jó étvágyat.-mosolyogtam rá majd a képernyőre pillantottam. Warren az a férfi , akivel el tudom képzelni az életemet. Az egyetlen. Inteligens, jóképű ráadásul szinte egyből egymásra hangolódtunk. Kívánhat egy nő ennél többet?

I'm not a stranger,
            No I am yours

Halkan felsóhajtok.
-Ezért szervezem én az esküvőt..-bólintok egyet. Neki annyira mindegy az egész, hogy az szinte hihetetlen. Nem arról van szó, hog nem érdekli, csak neki a részletek nem túl fontosak ellentétben velem. Természetesen kikérem mindenről a véleményét, de amikor közli, hogy amit szeretnék, akkor nem nyaggatom tovább vele, hanem nyugodt lélekkel döntök azok mellett amit szeretnék.
Halkan felnevetek. Egy férfinak az ivartalanítás mindig kényelmetlenebb téma , mint egy nőnek, főleg hogy a mi kis családunk vérfarkas génekkel büszkélkedhet.
-Késöbbre tartogatom... a sütihez.-vonom meg a vállamat és félszemmel rásandítok. Néhány szelet csokitorta pihen a hűtőben , amit a cukrászdából hoztam még délután, Gondoltam megadom a módját az együtt töltött időnek.
Kicsit bambulunk , amíg fogy az ennivaló. Hangokkal jelzi elégedettségét, így én megnyugodhatok, hogy ismét eltaláltam az ízlését. Körülbelül egyszerre végeztünk. Leraktam a tányéromat az övé mellé majd az arcára pillantottam.
-Holnap 2-re várnak.-enyhe izgatottság cseng a hangomban. Ez lesz az első ruhapróba és bevallom izgulok. Magasak az elvárásaim és csak reménykedni tudok, hogy találok olyan darabot, ami illik majd ehhez.
-Isabella-t viszem magammal. Ő úgysem fog nekem nemet mondani , hogyha valami nagyon tetszik.-tettem még hozzá, nem tudom, hogy érdekli-e , de mostmár úgyis mindegy. Legszivesebben a vőlegényemet vinném, de a szokás az szokás , így nem látja az esküvő napjáig.
-Van valami elvárásod a ruhával kapcsolatban?-érdeklődtem.